Werbőczy-várrom - Döbrököz

Werbőczy-várrom bemutatása

Feltehető, hogy Döbrököz lakott település volt már az Árpád-házi királyok korában is, de a vár megépítéséről nincsenek hiteles adatok. Dr. Vicze-Máthé István döbröközi születésű helytörténeti kutató szerint a földvárat valószínűleg Apor, vagy a velük rokonságban álló Szák nemzetség építette, amelyet később IV. Béla rendelkezése nyomán építették át kővárrá.

Döbrököz várának létezését egy 1309-ben kelt hivatalos oklevél bizonyítja, építtetője Kőszegi III. Henrik volt. Az építés pontos ideje azonban nem ismert, csak annyi, hogy kb. 1309-ben épül fel a vár, funkciója végvár.

Kőszegi János, aki 1308-18 között tolnai és somogyi főispán volt, a területet Kőszegi III. Henriktől örökölte. Károly Róbert (1308-42), aki miután leverte a lázongó Kőszegieket Zalafőnél, birtokaik egy részétől megfosztotta őket, így került Döbrököz vára is az ő tulajdonába.

A királytól a Szalók nembeli Varsayak és Himfyek, fele-fele arányban, királyi adományként kapták meg Döbrököz várát.

Gizella királynéval érkeztek az országba a Laczk nemzetség. 1323-ban Kerekegyházi I. Laczk második fia a Döbröközt birtokló Döbröközi Laczkfy I. András, aki ismeretlen időben született és 1359-ben halt meg, Andreas de Debregezth formában használta a döbröközi előnevet.

Az utolsó Döbröközt birtokló Laczkfy Döbröközi Laczkfy II. András, aki 1399-ben halt meg, hűtlenség vádja miatt elvesztette birtokait, így Döbrököz Zsigmond királyra szállt. A következő tulajdonosok a Vajdai-család, Héderváryak, Újlaki Miklós, Szerecsen-család. A legutolsó családfő – Szerecsen János – halála után annak özvegye, Szekcsői Herceg Katalin Werbőczy Istvánhoz ment feleségül. A döbröközi vár adott otthont 1532-ben lakodalmuknak. Azóta a várat Werbőczy várnak emlegetik.

Döbrököz végvárként a török elleni harcok egyik legjelentősebb dunántúli központja volt. 1545 tavaszán a budai beglerbég parancsot kapott a döbröközi vár elfoglalására, Ahmed török serege bevette a várat, ami aztán 142 éven keresztül 1687-ig volt török kézen.

A török nagy pusztulást hagyva maga után eltávozott a területről (1703). Ezt követően Esterházy Pál tulajdonába került a vár. A középkori vár a török idők után jelentőségét veszítette, és pusztulásnak indult.

Ez idő tájt a vár még ép részében pálinkafőző működött. A várat a XVIII. században még magtárnak használták. Döbrököz fejlődésnek indult, ám a vár elvesztette védelmi szerepét és falainak nagy részét az 1820-as években lebontották, tégláit eladták, a döbrököziek beépítették házaikba, melléképületeikbe.

Döbrököz utolsó tulajdonosa – Esterházy Pál herceg – 1938-ban a településnek adományozta a várromot és annak környékét.